...errefelé olyanok a férfiak, mint Örkény novellái: egypercesek.

Félünk szeretni. És félünk élni. Félünk attól, hogy nem szeretnek, ha úgy élünk, hogy semmitől és senkitől se félünk.

A szürke járdaszőnyegen elegáns kosztümős nő botlott meg a járdakitüremkedésben miközben az üvegtáblatükörbe nézve lesimította combján a szoknyáját. Ijedten körülnézett, ellenőrizte a flekket tűsarkúján, kihúzta magát és továbblibbent. Banyatankos nénike magában beszélve hajolt le a járdaszéli…

Kisjuli akkor már ismét a borostás férfivel vonatozott gondolatban. Tisztán emlékezett, hogy repceföldek között zakatolt a kocsi, amikor a menetiránynak háttal fordított ülésén már arról mesélt szenvedélyesen a borostás férfi a mellette ülő nőnek, hogy ő igenis két lábon kihordta a kísértéseket, és…

Négyévesen már olyan komoly kérdésekre is szélesszájú kisbéka mosollyal illett választ adni a mi utcánkban, hogy Mi leszel, ha nagy leszel? Akkor még minden humorérzék nélkül, a kérdést megkerülendő azt mondtam a fejem tetejét simogató-kotorászó kérdezőnek, hogy felnőtt, amitől örömében szinte…

Neked milyen az arc, akarom mondani a maszkmemóriád?

AMAE* Ez a szó sokmindent jelent. Például egyensúlyt magunkkal és másokkal. Egyensúlyt a függetlenség és a függőség között. A ragaszkodás és az elhanyagolás között. A túl sok és a túl kevés intimitás között. Mind arra törekszünk, hogy megtaláljuk az amaét. E törekvés ellenére és közepette mégis úgy…

A könyvtáros férfi ellenállhatatlan könnyed igyekezetében a bejárati ajtó melletti cipős szekrény tetején lévő kosár felé dobta lakáskulcsát, ám az bosszúból a szekrény mögött landolt. Egy gentleman persze nem foglalkozik ilyen kelletlen, rendetlen kulcsokkal egy hölgy jelenlétében. Folytatta…

Persze, az ilyen napok kivételnek számítottak. Mármint ezek, amikor tudtam, hogy jobban nézek ki az azévi átlagomnál. Akkoriban sokszor virrasztottam beteg mellett éjszakánként, de volt, hogy a nappali tehetetlenségérzet is legyőzte az éjszakai hidratáló krémemet.

... jön a következő etap. Be kell azonosítanunk egy zenekart. Diszkózajban hallgatunk zenét egy mobilon, össze kell dugni a fejünket. Vagy legalábbis a fülünket. Felém tartja, majd szavak nélkül kér a mozdulataival, hogy legyek közelebb, hogy legyek mellette, hogy adjak egy kicsit a testem…

Nem vagy Te az én Istenem, hogy a képedre formálj!

Egy mondat vagyok. Vesszőkkel tagolt, olykor mókás, olykor ironikus. Szabálytalan mondat vagyok, valahogy még nincsenek bennem helyén a ragok. Hófehér papírlapon hasalok. Szövegközi, huszonhetedik mondat vagyok. Főnév, melléknév, tárgy, ige, ragok. Nyitómondatnak még túl fiatal és szentimentális…

A Józska például már nem vágyik semmire. Itt fekszik a minden igényét kielégítő komforttalanságban. Vedel, vizel és kötekedik. A neki járó undorból és megvetésből minden második szempár szór ránk is egy keveset. Pedig én élni akarok. Ica, az illemhely üzemeltetője zárás előtt mindig kikapcsolja a…

Nem akartam ajtóstól rontani lelkének gyászgyertyafényes házába.

A Tibor nevű férfi egy stégen ült a sötétben, csak telefonjának kijelzője világította meg harmonikus arcát, mely hol elkomorodott, hol derű jelei szaladtak át rajta. Néha letette maga mellé a készüléket és a csillagoknak szegezte a kérdést, hogy a mostani bizonytalanság egy (szeretet)teljesebb, élet…

..vannak olyan mondatok, amikhez előrelátó önkíméleti szempontból igyekszem hozzászoktatni magam. aztán amikor kimondatnak, mégis olyan hatással vannak rám, mint amikor egy lírai dalt elindítva a youtubeon nem az intrót kapom, hanem egy hülye reklámot, amiben váratlanul úgy egymáshoz csap két…

Mezítlábas, zokogó lány szalad a szakadó esőben. Fű-beton. Beton-fű. Egy egészen rövid ideig követhető. Aztán beleolvad a vízbe a nyom. Követhetetlen.