Egy mondat vagyok. Vesszőkkel tagolt, olykor mókás, olykor ironikus.
Szabálytalan mondat vagyok, valahogy még nincsenek bennem helyén a ragok.

Hófehér papírlapon hasalok. Szövegközi, huszonhetedik mondat vagyok. Főnév, melléknév, tárgy, ige, ragok. Nyitómondatnak még túl fiatal és szentimentális vagyok és nem szeretem, ha felettem túl szigorúak a sorok.
Körülöttem körmondatok, de én egyszerű összetett mondat maradok. Érzelmek kusza betűkeveréke. Többszörösen összetett szófűzér. Játszma, szégyentelen ide-oda guruló gondolatgömb.

Egy ártatlan kis mondat vagyok. Csiszolódni, hatni akarok. Beférkőzni a fejekbe, ott maradni, pálinka illatfelhője felett filozófia vagy pletyka lenni. A borítón belül nem csak egy, hanem azaz egy lenni.