A szürke járdaszőnyegen elegáns kosztümős nő botlott meg a járdakitüremkedésben miközben az üvegtáblatükörbe nézve lesimította combján a szoknyáját. Ijedten körülnézett, ellenőrizte a flekket tűsarkúján, kihúzta magát és továbblibbent. Banyatankos nénike magában beszélve hajolt le a járdaszéli szemétért és a tank oldalzsebébe nyomva, fejét rázva sétált ki a képből az üvegablakképernyő bal szélén. Sietős autós anyázott a közegyezményes kézmozdulatokkal megerősítve mondandóját a szűk utca közepén veszteglő kukásautó mögött, nem lehetett tudni, hogy saját útvonalválasztását vagy a nagy képet nézve Orbánt szidja.

A nagyjelenet után kis csend.

Jól fésült, szemüveges, borostás, barna hajú, komolyan veendő férfi sétált el az üvegtábla előtt papírköteggel a hóna alatt. Ő is az üvegtáblatükörbe nézett. Egészen hosszan. Métereken át. De nem igazította meg a haját, és nem ült ki az addiginál nagyobb elégedettség az arcára. Az utolsó centimétereken is révetegen az üvegtáblára nézett, mintha nem csak ruházatát, hanem saját belső világát is láthatná benne, majd eltűnt a jelenetből.

Snitt.