Kisjuli akkor már ismét a borostás férfivel vonatozott gondolatban. Tisztán emlékezett, hogy repceföldek között zakatolt a kocsi, amikor a menetiránynak háttal fordított ülésén már arról mesélt szenvedélyesen a borostás férfi a mellette ülő nőnek, hogy ő igenis két lábon kihordta a kísértéseket, és nem lépett félre. Elszánt volt, és őszintén elköteleződött. Épp ezért még mindig nem érti teljesen, hogy annak a kapcsolatnak miért lett vége. A nagynéni válaszait már nem csak a borostás férfi itta, hanem Kisjuli is. Válás vagy szakítás, mindegy. Mindenféleképpen meg kell érteni, mi miért történik, és csak utána léphetünk az új utunkra, sorolta az ősz hölgy. Majd hozzátette: ha ezt nem fogadjuk el, ha feldolgozatlanul hagyjuk a sérelmeket, akkor azok halál nélkül követelnek emberéletet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.