A Józska például már nem vágyik semmire. Itt fekszik a minden igényét kielégítő komforttalanságban. Vedel, vizel és kötekedik. A neki járó undorból és megvetésből minden második szempár szór ránk is egy keveset. Pedig én élni akarok. Ica, az illemhely üzemeltetője zárás előtt mindig kikapcsolja a számlálót és beenged megmosdani. Én már zárásra tudok székletet produkálni, bizony! Két kopott nadrágomat és három kissé szakadt pulóveremet Ica hetente egyszer elviszi és kimossa, cserébe hét elején lehordom neki azokat a kurva nehéz dobozokat, amiben a tisztítószereket hozza.

A kincstári (lomtalanításkor szerzett) paplanom összehajtom. Kéne egy koporsó. Nem meghalni bele. Aludni, meg szekrénynek. Aztán aki azt ki meri nyitni, még odavagyok, rohadjon meg. Vagy dögöljön bele