A Gábor nevű férfi unott ábrázattal, meztelenül áll házuk ajtajában. Testének egy részét a bejárati ajtó csipkefüggönyével takarva nézi ahogy munkába induló kedvese egyik kezével a denevérujjú blúzát védve a mocsoktól, kirángatja a hetven literes, kerék nélküli, szeméttel teli kukát két betonbukkanón át a kapun belülről a kapun kívülre.

A férfi hetek óta kuka. Szótlanságát nem magyarázza se munkahelyi gondokkal, se őszi fáradtsággal. Most is, szinte szó nélkül, búcsúként kedvesen int kedvesének, majd visszaült számítógépéhez és megírja Mónika nevű ismerősének, hogy testének lantját szeretné ma este megpendíteni.