Amikor jó kedved volt, megengedted, hogy nagy szamár létemre beleüljek a lavórba.
A kályha előtti szőnyegre fojt a koszos lé a lábamról. Nem törődtél vele.

Boldog voltam.
Megfürdettél.
Akkor talán mégiscsak szeretsz.

A kályha tövében megszáradt a bugyim. Felvettem. Kiöntötted az udvarra a vizet és megtiltottad, hogy aznap fára másszak. Még csak az kéne, hogy rögtön retkesre játszd magad, sivítottad. Ruhát varrtam unalmamban a vörös barbie-nak, de nem öltöztettem fel. Olyan birkózósat játszottam vele meg a fiúbabával, amilyet tőled, tőletek láttam, amikor meglátogatott az a piros Daciás férfi, akit apukámnak akartál.

A játékhoz levettem mindent a lánybabáról is.
Neki is csak egy bugyija volt.