A körte isteni lett, Kisjuli alig tudta abbahagyni a kóstolását.

Azzal a pléddel takarta be a férfit, és annak az annak válla-álla között alvó macskát, amit az egyik önérvényesítő tréningen megismert lány Jézuskájától kapott, majd a kanapé elé ült a földre és megette a kettőjüknek szánt tejszínes krumplipürét, a kissé égett camambert-ekkel és a flambírozott körtével. Tulajdonképpen nem bánta, hogy magára marad.

Úgyis dolgoznom kellene, gondolta, elő is vette a hazacígölt mappákat, benne a tavalyi kimutatásokat és az idei terveket, de képtelen volt elmerülni bennük. 

A férfit figyelte, ahogy az látszólag édes álmában forró levegőt fúj maga elé és meghatározott időközönként úgy nyöszörög, mint amikor éjjel Kisjuli addig köröz hosszú vékony ujjaival a férfi csípőjén, amíg az felé nem fordul és szájon nem csókolja.