AKI MONDJA?! A (buda)pestiek bunkók, az ott olyan személytelen, az a sok rohanó, egymás lábát taposó ember, jajj - mondják itt is, ott is, nem is annyira pestiek. Aztán, ha elpuffogtatták örökérvényűvé nyilvánított frázispisztolyuk utolsó gumilövedékét is, köpnek egyet a vidék töredezett…

Naphosszat képesek voltunk a tanya előtti földön ülni tatával és anyussal. Tíz éves lehettem, a Cilit simogattam, miközben ő a szomszéd macska almából hozzánk keveredett macskakölyköket szoptatta. Tata kihozott egy üveg bort, megbillentette a hosszú nyakú üveget. Fehér kendővel fogta, olyan volt az…

Az vagy, amit megteszel.

A szorgos kis irodarabszolgák négy óra után egy perccel már a kapuban diskurálnak, helyezgetik a csomagokat a bicikli kormányán jobbra, balra. Kivirulnak. Nekem meg ilyenkor kezdődik a munkaidő. Egy-két hete ugyan burkolt béremelési szándékkal mindig kések egy kicsit, és kicsit hamarabb is távozom,…

“Valakinek meg kell halnia, hogy a többiek megbecsüljék az életet.” (Az Órák című filmből) Hetvenhárom nyarán a szüleid számára arról tettél tanúbizonyságot, hogy léteznek csodák. Idén január huszadikán pedig arról, hogy nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor tehetetlenné válunk, és akit…

A konyhaszekrénynek dőlve állt, azzal a magabiztossággal, amikor azt hisszük, hogy a biztosítókötél akkor is megvéd, ha elvétjük az ugrást. Meg-megrezzenő arcizmán azért látszott, ahogy egy ártatlan kis pillanat erejéig felmerül benne a kétség, hogy a szerelem sodrott köteleinek végén bennünket,…