...ha három whiskyvel bentebb lennénk, nem állnék jót magamért, mondja nekem egy általa kezdeményezett ölelés záróakkordjaként a munkakávézás végén a bölcs kis pasi. Először szemérmesen pislog a hiú(z) énem, de a következő pillanatban a kávétól ébredező egóm már gyűri az ingujját, hogy egy jobb egyenessel – ala' natürlik csak szavakkal – de úgy szájon tekerje az urat, hogy a felesége adja a másikat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.